Alekszej Balabanov rendezőt időnként nevezik az orosz Tarantinonak, ami nyilván azt kívánja kifejezni, hogy ráérez arra a titkos összetevőre, ami miatt a jól koreografált öldöklős mozit felkapják és kultikussá hypeolják. A Brat esetében ez nyilván a pétervári geneius loci megragadása; a filmben a kilencvenes évekbeli város démonibbnak tűnik, mint 300 év óta bármikor. Meg persze itt a másik összetevő is, az ellentmondásos főhős, aki egyszerre érzékeny rokker és szívtelenebb killer, mint csecsen ellenfelei.
Figyeljünk a remek zenékre, az én személyes kedvencem például a diszkójelenet során felcsendülő nóta, mely úgymond fémjelzi az egész korszakot;))
(folytatás a lenti linkeken, szintén a YOUTUBEról)
2. rész 3. rész 4.rész 5.rész 6. rész 7.rész 8.rész 9.rész 10.rész
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése